"Bächer Iván vagyok.
1957. március 25-én születtem Budapesten.
Apám zongoraművész volt, anyám építész. Mindketten halálig tanítottak is. Gyermekkorom a kispesti Wekerle-telepen telt el, itt indultak iskolás éveim, hogy aztán a belvárosi Apáczai Csere János Gyakorló Iskolában, illetve Gimnáziumban folytatódjanak. Egy év katonáskodás után az ELTE bölcsészkarának hallgatója lettem. 1982-ben itt kaptam... meg történelemtanári diplomámat. 1982-től 1990-ig a budai Móricz Zsigmond Gimnázium történelemtanáraként szolgáltam a magyar nevelés ügyét, azután pedig a Népszabadság című napilap munkatársaként, majd állandó szerzőjeként munkálkodtam.
Jelenleg laptalan vagyok.
Írásaim huszonöt éve jelennek.
Eddig több mint húsz könyvemet adták ki, jeleneteimet be-bemutatták színpadokon, mostanában rendszeresen részt veszek a Spinoza Ház műsoros estjein.
Könyveim közül a Rötúr, a Kutya Mandovszky, a Haláltánc, a Klétka és az Intőkönyv című családtörténetek, illetve a Vándorbab, az Elindulni három nővel, a Hogyan kell a nőkkel bánni, A nagypapa hűlt helye, a Zónázó és a Névsorolvasó címmel megjelent tárcakötetek érdemesek az említésre.
Díjak
Iparkodásomat néhány civil kuratórium és a hivatalosság különféle jutalmakkal ismerte el."
És honnan?
Vagdalatjaim főleg a Vándorbab, illetve az -utolsóként (a halálával egyidőben) megjelent - Utóíz című könyveiből származnak.
