Nem tudok semmit. Sem az életéről, sem a lehetőségeiről, sem a kilátásáról.
De olvastam.
És szerettem. Szerettem általa látni és hallani. Így a végén elképzeltem.
Mindent. A karaktereit, a személyét, a látásmódját.
A sokféleségét.

Innentől már csak ő beszél, főz, gondolkodik. Én meg csak jelezgetek.

a kissé bizonytalan

„A magyar nyelv értelmező szótára szerint –idézem- brácsás az, aki tud vagy szokott brácsán játszani. Nagy igazság lehet ez, mert a szótár vagy öt kiadását néztem át, és ez a terminus technikus rendületlenül dacol az idők változásával.
Kétféle a brácsás tehát: az egyik tud, a másik szokott......a konyhában ténykedők, bizony a brácsásra hajaznak."

„Eddig minden rendben volt. Eddig volt minden rendben."

a kesernyés megnemértett

„- hiába itt is csak úgy van, mint másutt: hogy mi munka, kínlódás, idő fekszik a dologban, az végül is senkit nem érdekel, és nem is tartozik senkire."

„Nem is tudom elmondani, meg se próbálom, hogy ez a szószban megsült, sonkás, fűszeres tyúkmáj milyen isteni volt. Egyébként három falat az egész.
Adtam volna belőle másnak is boldogan, de az enyémeim utálják a sonkát is, a májat is, különben is már telepedtek le a tévé elé..
Megettem hát egymagam életem legfinomabb három falatját. El se mondhattam senkinek.

Úgy látszik így van ez már: nem csak az igaz bánatot, de a jót sem tudhatjuk megosztani mással, magunkra maradunk azzal is."

aki szeret kombinálni

„Egy pillanatra megállt a falat a számban. Kipillantottam az udvarra a konyhaajtó üvegén, mert mintha kapirgált volna odakinn a gyöpön.
Hatalmas merev félszem nézett vissza egy teljesen kopasz csirkefejből, melynek tetején, mint valami elnyűtt kapedlimaradvány, fityegett a taréj.

Hiába, no nem kell okoskodni annyit."

 

„Mindennek eljön az ideje, a kelkáposztafőzeléknek is.
...És akkor egy húszéves gyerek jelentkezik, és felfalja az egészet.
És akkor oda van minden koncepció már megint."

a sokszínű múlt

„...nincs érdekesebb a tegnapi háztartási könyvnél, annál legfeljebb csak a tegnapelőtti, tíz évvel, száz évvel előtti érdekesebb."

 

„Ma már ha párolt káposztát csinálok, akkor nem teszek mást, csak káposztát párolok. Só, bors, csöpp ecet – ennyi még a régmúltból megmaradt.
Csudájára jönnek, kérdik is a receptjét. megadom persze szívesen, hisz egyszerű az: meg kell öregedni csupán.

De akkor nem mondom el senkinek, hogy néha, amikor senki se látja, azért titkon belelöttyintek egy kis vörösbort ma is."

a rendszerető

„Minden szaknak, szezonnak megvannak a maga jellegzetes ízei.
Ha kinn méteres a hó, akkor odabenn biztosan a forralt bor fűszeres illata vegyül a töltött káposzta súlyos szagával...

Rend van a világban."

a hétköznapok

„Schnell Lajos szerkesztő eddigi életét, mint a szerkesztők életét általában, nők, feleségek, kocsmák, lakások, italféleségek és levesek tagolták egymást követő periódusokra."

 

„Megvártam, amíg a teteje szép aranybarnára sül, elzártam a sütőt, még egyszer körbenéztem a koszos edényekkel, lábasokkal, deszkákkal, ibrikekkel és üres üvegekkel elborított konyhán, és csöndben, nehogy valakit is zavarjak, távoztam."

 

„Pozsonyiék tehát elvoltak valahogy ... szeretetben éltek, nem veszekedtek sokat, igaz nem beszélgettek egymással többet a kelleténél."

a mindig újrakezdő

"Nem mindig tudható, hogy miért szeretünk egy helyet, de Schnell Lajos speciel tudta, hogy a Szeparét miért szereti.
...A Szeparé homályában ismerkedett meg egyik feleségével, aki épp ott pincérnősködött.
...-Kár- mondta erre Schnell, és körülnézett. Mivel a levestál akadt a keze ügyébe, hát a leves szállt el. A húsleves.
Nem csupán a terasz kicsiny kerítésén át, de a szépen nyesett sövényen túl, egészen a szomszéd Kereszturiék gondosan ápolt gyöpére....

Az egészet szelíd szilánksziporka kísérte. És üvöltés persze, torkaszakadt.
Sokáig emlegették azt a húslevest Gödön."

a csendre, állandóságra de leginkább vasárnapi ebédre vágyó

„K úr békében él Istennel, magával, embertársaival.
...Úgy érezte, hogy valamit még tennie kéne, hogy valamivel még tartozik, tartozik Istennek, magának, füstté vált barátainak.
...elhatározta, hogy csináltat magának egy igazi sóletet.
...-Ezért kár volt ennyi pénzt kidobni- legyintett a házvezetőnő.-Én kétszázért is megmondtam volna magának, hogy ők is csak emberek."

„Pozorvlaki – lakását volt feleségének hagyva ott – az új asszonnyal, gyerekkel élt, nem gond nélkül, hisz úgy élni bajos, de sok apró örömmel...és mindenekelőtt minden vasárnapon igazi vasárnapi ebéddel.
... A kuktában az utcán is fő a bab, miközben bandukol vele a villamos felé.
...fő egy kicsit a hatoson.

Pont az a négy megálló kell neki."

a problémamegoldó, belenyugvó

"Jól telt a nyara Katorkáéknak. ..Az utolsó héten, csütörtökön este négy kétarasznyi hal várta Katorkát.... Ripsz-ropsz kész volt a márna hajnali kettőre.
Csudálatos látvány volt...
Belekóstolt Katorka. Köpte is ki a falatot azonnal.

De Katorka nem bánta a dolgot, lelkében béke honolt..
-Ez is megvolt hát Mama, a márna."

 

„Izé-hozé Mama, mit szólnál egy jó kis rántott sajthoz? – mondta Katorka Lajos a múlt szombatnak reggelén.
...Egy pillantás, és már lángolt a rezsó.

-Flambírozunk is, Papa?

...Ez panír Papa. Ez egy üres panírdoboz. Nincs benne semmi. Se sajt, se semmi. Ez egy panűr.
-Izé-hozé Mama, ez kapufa. De a panír jó. Milyen jó! Rég sikerült ilyen jól a panír."

a kísérletező

„Túlestem az első felfújtamon.
...Épp úgy nézett ki, mint egy ritkábban használt hátszivacs.
De míg az utóbbit nem kell leönteni egy kis olvasztott vajjal és meghinteni reszelt sajttal, a felfújtat igen. Nyilván ebből fakad az ízbéli differencia is."

 

„Ezért ilyenkor tök van tökkel.
...Mikor aranybarnára sült kivesszük, és gyönyörködünk benne egy darabig. Mert szép.
De aztán nincs más hátra enni kell.

Az egész rossznak nem jó, de a töltelék kimondottan jóízű, és ha hozzá-hozzá kaparunk a tökből, akkor csak elkopik lassan az is."

 

„Mert az így kinyert csigatalp a legtisztább hús, egy apró fehérjebomba...

A csigacsinálásnál két fő szempontot ajánlatos figyelembe venni: egyrészt jól főzzük meg, mert a csiga húsa komiszul kemény, másrészről pediglen ne sajnáljuk a fűszeranyagot, mert a csiga csak úgy, igen rossz ízű."

a sokattűrt morfondor

„Eszem az erős lecsót, tömöm utána a friss kenyeret, nyelem mellé a könnyeimet, feszt fújom az orromból a taknyot és közben azon spekulálok, hogy miért jó ez? Miért jó az erős? Ezen töröm az agyam, már amennyire bírom, eltompítja ugyanis a baromi erősség, miért jó, könnyezem a kérdést, miközben falom jó lecsómat, miért mikor szenved tőle az ember, amikor csíp, mikor fáj, mikor ég, még keservesen fizetünk érte másnap is."

 

„Az utolsó lecsó egyszerű, puritán, sallangmentes... ez a lecsó szinte önmaga készül.
És mégis jó lecsó az utolsó. Jó, mert búcsúzunk vele.. de legalább van mitől."

Hogy ki Ő?
Lehet találgatni. Megfejtés itt.